Az emberiség a környezeti kockázatértékelésben
(alternatív: „Az ember önveszélyeztetése – egy környezeti kockázatértékelés“)
1. Cél
Ez az oldal az embert környezeti tényezőként vizsgálja – egyidejűleg okozóként, érintettként és döntéshozóként.
Rámutat, hogy a legnagyobb környezeti kockázat nem az egyes anyagokban vagy technológiákban rejlik, hanem egy olyan rendszerben, amely hibás szabadságfogalmakon, hiányos oktatáson és elégtelen felelősségvállaláson alapul.
Célja annak tudatosítása, hogy az igazi környezetvédelem csak akkor működik, ha a társadalomban vezetői funkcióként jelenik meg – minden terület felett, nem mellettük.
2. Alkalmazási terület
Ez az értékelés az élet és a gazdaság minden területére vonatkozik: ipar, politika, tudomány, oktatás, fogyasztás és kultúra.
Alapul szolgál a rendszerbeli korrekcióhoz, különösen ott, ahol a „szabadságot” felelősség nélkül gyakorolják.
3. Fogalmak
- Szabadság: Cselekvési képesség – a következmények tudatában.
- Rendszerszintű környezeti kockázat: Olyan kockázatok, amelyek kollektív struktúrákból származnak, nem egyedi cselekedetekből.
- Környezetvédelmi vezetői funkció: Szervezeti elv, amely a környezetvédelemnek átfogó döntési jogkört ad.
- Veszélyes szabadság: Szabadság, amely veszélyezteti a túlélést vagy az élet alapjait.
4. Felelősség
Minden egyén felelős – az oktatásban, kutatásban, üzleti életben és politikában.
A koordinációt és ellenőrzést intézményesített környezeti kompetencián keresztül kell végezni, hasonlóan a belső ellenőrzéshez vagy a munkabiztonsághoz.
- Vállalati szinten: környezetvédelmi megbízottak vezetői funkcióval.
- Állami szinten: környezetvédelmi minisztériumok vétójoggal a környezeti szempontból releváns döntésekben.
- Társadalmi szinten: oktatási intézmények kötelezettek az ökológiai rendszertudás oktatására.
5. Leírás
A nyugati demokrácia kiegyensúlyozatlan: olyan szabadságokat enged meg, amelyek – tudás és felelősség nélkül – önpusztításhoz vezetnek.
Példák:
- Magas fluorozott szénhidrogének előállítása és használata a ismert perzisztencia ellenére.
- Fogyasztás növelése a jólét mutatójaként.
- Rövid távú piaci ösztönzők, amelyek hosszú távú károkat okoznak.
A rendszer innovációt, növekedést és sebességet jutalmaz, nem fenntarthatóságot, óvatosságot vagy felelősséget.
Az oktatás tudást tanít, de szinte semmilyen bölcsességet.
A szabadságot a határtalan fogalmával tévesztik össze.
Kollektív valóságvesztés alakul ki, ahol a szakértők és döntéshozók a pusztító következmények ismeretében cselekszenek – de azokat rendszerszinten elnyomják.
6. Kapcsolódó dokumentumok
- EMAS rendelet (különösen a környezetirányítási rendszerek követelményei)
- Rio nyilatkozat a környezetről és fejlődésről (1992)
- ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok (SDG 12, 13, 16)
- Portál oldalak: Oktatás, Felelősség, Kommunikáció, Rendszerhibák
7. Dokumentáció
Ez az emberi környezeti kockázatértékelés alapot nyújt a következő fejezetekhez:
- Veszélyes szabadságok
- Oktatás túlélési tényezőként
- Etika a tudományban és technológiában
- A növekedéstől a bölcsességig
Ezek az oldalak együtt teljes képet adnak a rendszerszintű környezeti kockázatról és a legyőzés módjairól.
8. Irányítás
A jövőbeli intézkedéseknek, döntéseknek és innovációknak erre a kérdésre kell választ adniuk:
„Hozzájárul ez az élet alapjainak megőrzéséhez – vagy veszélyezteti azokat?“
Ha az utóbbi valószínű, alkalmazni kell az elővigyázatosság elvét.
A környezetvédelem nem a gazdaság alárendelt része, hanem a legmagasabb irányítási elv.
9. Mellékletek (Veszélyes szabadságok példái)
- Tartós toxikus anyagok gyártása (pl. PFAS)
- Pszichológiailag manipuláló technológiák kereskedelmesítése
- Földhasználat átgondolatlan fogyasztás révén
- Oktatási rendszer ökológiai alap nélkül
- Ökológiai következményekért való felelősség hiánya
| Revision: 1 | Erstellt/Geändert: | Geprüft: | Freigegeben: | Gültig ab: |
| Datum: | 13.11.2025 | 13.11.2025 | 13.11.2025 | 13.11.2025 |
| Unterschrift: | Beauftragter/ChatGPT | Aufsichtsrat | Vorstand | Beauftragter |